A szemescirokban a fertőzés jellegzetes tünetei a napraforgóhoz hasonlóan a virágzást követően jelentek meg, az azt megelőző időszakban a fertőzött növényeken csak enyhe sárgulás volt tapasztalható. A virágzást követően a növények foltokban elkezdtek hervadni, majd száradni. A tünetek alapján a hamuszínű szárkorhadás (Macrophomina) fertőzés augusztus második felében már egyértelmű volt, ugyanis ekkor már a növények gyökérnyaki részében, majd a szárában is megjelentek a mikroszkleróciumok. Szeptember elején a fertőzött foltok már távolról is érzéklehetők voltak, mivel a fertőzött növények az első (talaj közeli) nódusz közelében eltörtek és a talajon feküdtek.
fotó: KITE Innovációs Központ
A hamuszínű szárkorhadás fertőzése a köztermesztésben lévő cirokfajtákban eltérő mértékű volt, ami a fajták eltérő fogékonyságára enged következtetni. A fajtaérzékenység tekintetében nincs információnk, ezért a fajta-fogékonyság és annak mértékének tisztázása vizsgálatokat igényel.
A hamuszínű szárkorhadás jelentős mértékű fertőzése a szemescirokban elsősorban az idei extrém aszályos időjárásnak köszönhető. Az évjárathatás mellett nem szabad azt sem figyelmen hívül hagyni, hogy a napraforgóban már évek óta növekszik a hamuszínű szárkorhadás mértéke és ezzel együtt a talajok mikroszklerócium fertőzöttsége.
Az idei év tanulságaként megállapítható, hogy a hamuszínű szárkorhadás (Macrophomina phaseolina) veszélyes polifág kórokozó, a kártételi potenciálja a cirokban is jelentős.
Főkép:
A hamuszínű szárkorhadás mikroszkleróciumai a cirok szárában
fotó: KITE Innovációs Központ