– Jelenleg milyen feladatok tartoznak hozzád, hogyan kell elképzelni a munkádat?
Az Innovációs Főigazgatóságon dolgozom, tavaly november elseje óta innovációs főigazgató-helyettesként. Legfontosabb feladatom a technológiai és az IT fejlesztéseink összehangolása, valamint a projektalapú működésre való átállás elősegítése. A mezőgazdaságban egyre nagyobb szerepet kapnak az IT-alapú megoldások, és kiemelten fontos, hogy ezeket integrálni tudjuk a mindennapi gyakorlatba. Ehhez multidiszciplináris csapatokat szervezünk: gépészmérnökök, agronómusok és informatikusok közösen dolgoznak azon, hogy a legmodernebb fejlesztések gyakorlati eredményeket hozzanak.
– Hogyan jutottál el ebbe a pozícióba? Milyen út vezetett idáig?
Agrárkémikus agrármérnökként végeztem a Debreceni Egyetemen növényorvos szakirányon. Kutatónak készültem, így TDK-ztam, bekapcsolódtam az Agrokémiai és Talajtani Tanszék munkájába, szakkollégiumba jártam, részt vettem a Debreceni Egyetem Tehetséggondozó programjában. A végzés után el is kezdtem a PhD-t Loch Jakab professzor úr vezetésével. Nem csalódtam benne, ő olyan témavezető volt, aki mellett igazán tudtam tanulni, aki rászánta az időt, hogy együtt nézzük át a cikkeket és teret adott a fejlődésemnek. Ezt követően túl voltunk egy gazdasági világválságon, és kiderült számomra, hogy az Agrokémia Tanszéken nincs olyan státusz, amit betölthetnék, így egy rövid élelmiszertudományi tanársegédi kitérő után a KITE-nél helyezkedtem el tápanyag-gazdálkodási koordinátorként. A feladataim egyike a tápoldatozás fejlesztése volt. Ebben a rendkívül izgalmas időszakban új területekkel, például a kertészettel és a biológiai növényvédelemmel is megismerkedtem. Később fejlesztési osztályvezető lettem, aztán volt egy „kis” szünet, amikor is szülési szabadságra mentem.
– Hogyan tudtál utána visszarázódni a KITE-be?
A GYES időszaka alatt sem szakadtam el teljesen a munkától, mivel volt még energiám és kedvem is dolgozni. Ekkor kaptam felkérést a tápanyag-gazdálkodási rendszer specifikálására és háttérmunkáinak kidolgozására. Ez lehetőséget adott arra, hogy rugalmasan, a családi élet mellett is aktívan részt vegyek egy jelentős fejlesztési folyamatban. Amikor a specifikációs munka befejeződött, megszületett a harmadik gyermekem is, majd ezt követően részmunkaidőben tértem vissza. Ekkor a tápanyag-gazdálkodási rendszer fejlesztésében vettem részt, amihez elengedhetetlen volt, hogy térinformatikai ismereteket is szerezzek. A multidiszciplináris csapatmunka során – ahol térinformatikusok, agrárszakemberek és műszaki szakemberek dolgoznak együtt – folyamatosan tanultunk egymástól, egyre szerteágazóbb ismereteket szereztem, több projektbe láttam bele. Az Innovációs Főigazgatóság keretein belül néhány hónapon keresztül a Rendszerfejlesztési Igazgatóság vezetőjeként tevékenykedtem, majd a technológiai és a rendszerfejlesztési területek összehangolása érdekében eszközölt nagyobb szervezeti átalakítást követően, a tavalyi év végétől az innovációs főigazgató-helyettesi pozíciót töltöm be.
– Mi a legizgalmasabb ebben a munkában?
Az innovációs területen a vezető nem lehet pusztán menedzser – szakemberként is értenie kell a területhez. Számomra az a legizgalmasabb, hogy döntéseimmel aktívan befolyásolhatom a fejlesztéseket. Nemcsak koordinálok, hanem én magam is dolgozom a modelleken, a termésbecslésen vagy a hozamtérképek készítésén. Szeretek a fejlesztésben dolgozni, mivel az egyetemmel szemben itt látjuk, hogy mi a munkánk eredménye, és olyan termelői igényekre adunk választ, ami előrelendíti a gazdálkodást. Ez tipikusan nem alapkutatás, hanem ipari kutatás, amikor már tudod, hogy mire akarod használni az eredményt.
– Mondhatjuk azt, hogy ezt szereted legjobban a munkádban?
Úgy általában is elmondható, amikor látja az ember a munkájának az eredményét, azt szívesebben csinálja, és ez rám is igaz. Nagyon szeretem, hogy folyamatosan szélesedik a látókör. Valószínűleg az kevés lenne nekem, hogy 20 évig ugyanazzal foglalkozzak, a KITE viszont mindig kínál olyan területet, amibe bele lehet tanulni, és komplexebben látni az egész rendszert.
– Volt olyan mentor, aki segítette a pályádat?
A kezdetektől Hadászi Lászlóval, a KITE innovációs főigazgatójával dolgozom, aki előretekintő gondolkodásával számomra rendkívül inspiráló. Fontosnak tartja, hogy ne csak a napi problémákat oldjuk meg, hanem hosszú távú célokat is kitűzzünk. Szakmailag Búvár Géza is támogató volt. Emellett nagyon szerencsés vagyok, mert egy összetartó csapatban dolgozhatok, ahol mindenki segíti a másikat.
– Kaptál olyan karriertanácsot, ami végig kísérte az eddigi utad?
Karriertanácsnak nem mondanám, de Loch professzor úr jó példával járt előttem, hiszen ő akármilyen komoly életutat is járt be, és vezető pozíciókban volt, mindig nagyon fontosnak tartotta, hogy az embereket ne csak, mint beosztott kezelje, ne csak, mint erőforrás tekintsen rájuk. El tudta fogadni, hogy vannak különböző élethelyzetek, amelybe az ember akarva-akaratlanul is belekerülhet, de ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem lehet rá számítani, viszont ilyenkor kis türelmet kell mutatni a másikkal szemben. Nem robotok vagyunk, emberekkel dolgozunk és ezt fontosnak tartom, hogy ne felejtsük el.
– Mit tanácsolnál azoknak, akik most kezdik a pályájukat?
Azt látom, hogy az elmúlt években a klímaváltozás és a jogszabályi változások jelentős kihívásokat jelentenek a növénytermesztésben és az állattenyésztésben, egyre kevesebb a stabil munkahely az agrárszektorban. Ilyen szempontból a KITE megbízható cégként jó választás azoknak, akik ezen a területen szeretnének elhelyezkedni. A vállalat másik nagy előnye, hogy a KITE biztosítja a fejlődési lehetőséget. Nemcsak egy szűk területre lehet specializálódni, hanem lehetőség van új irányokba is elmozdulni. Az élethosszig tartó tanulás nagyon fontos, és ezt a KITE támogatja is.
– Hogyan látod az új generációt, akik az egyetemről kilépve a KITE-nél helyezkednek el? Milyen velük az együttműködés?
Szerintem a fiatalok között is ugyanúgy vannak értékes, gondolkodó emberek, mint az idősebbek között. Nyilvánvaló, hogy az idősebb generációknak az általános rálátása egy picit nagyobb, de szerintem a kulcskérdés az, hogy akar-e még tanulni valaki, szeretne-e megismerni új dolgokat? Ha a válasz ezekre a kérdésekre igen, akkor meg fogják találni a helyüket.
– Milyen célokat látsz magad előtt?
A KITE stabil alapokon áll, de piacvezető pozíciót tartani csak úgy lehet, hogyha előrelátóak vagyunk, közös stratégiát alakítunk ki. Ez a gondolkodás mindig is jellemző volt a vállalatra és nem vált kárára. A tudás, ami a KITE 50 éve alatt összegyűlt nagyon komplex. Szeretnék részt venni ennek további építésében és az új irányok keresésében, amelyek segíthetnek a KITE-nek, hogy kitörési pontokat találjon a jelenlegi helyzetben és sikeresen működjön változó környezetben is.