A repce talajművelése a betakarítással kezdődik. A tömörödött talaj, valamint a nagytömegű, illetve csomós, egyenetlenül elkevert szalmamaradványok megakadályozhatják a gyökér fejlődését és gyengébb gyökérrendszer kialakulásához vezetnek. Ezért már az elővetemény betakarításakor ügyeljünk a szalma egyenletes elterítésére, használjunk a betakarítógépen törek- és pelyvaterítőt.
Az elővetemény betakarítása után azonnal tarlóhántást és zárást szükséges végezni 5-8 cm mélyen. A gyökérzet kiforgatásával, a kapillárisok lezárásával megakadályozhatjuk a nedvességvesztést, a gyommagvakat csírázási pozícióba helyezzük, valamint a szármaradványok aprításával és bekeverésével a bontást is elősegítjük. A bontás erélyét pedig biológiai szárbontó készítményekkel javíthatjuk.
A terület várható gyomosodását követően kerüljük a mechanikai beavatkozásokat, a talaj nedvességének megőrzése érdekében végezzünk kémiai tarlóápolást glifozát hatóanyag-tartalmú gyomirtó szerrel. Ezzel hatékonyan tudunk védekezni a magról kelő egy-, és kétszikűek és az évelő kétszikű gyomok ellen.
Az alaptrágyázást a talajművelés megkezdése előtt végezzük el, kielégítve ezzel a repce őszi nitrogén- (25-50 kg/ha), foszfor- és káliumigényét. A repce termesztésénél a tápanyag-utánpótlás jelentős költségtényező, ezért azt tanácsoljuk, hogy talajvizsgálatra alapozott kijuttatást végezzen el.
A talajelőkészítés a repce esetén fontosabb, mint a vetésidő (természetesen a szakmailag elfogadható időszakon belül). A nyári időszakban lehullott csapadék alapvetően meghatározza a talajelőkészítés módját, kiemelve azt a tényt, hogy általában ez az év legszárazabb és legmelegebb időszaka.
A repcének mélyre hatoló gyökérzete van (szemben a kalászosok bojtos gyökerével), amelyet vezetni kell a talajban, és ezért mélyművelést igényel. A művelés mélységének minimum 30 cm-nek kell lennie. A tömörödött talajréteg meggátolja a karógyökér hosszanti növekedését, ezért a leghatékonyabb a lazított sávba történő vetés. A kellően lazult talajállapot és az optimális növényszám (20-40 db/m2) esetén a repce gyökérzete 50-90 cm mélységig is növekedhet. A gyökérzet akadálytalan növekedése szükséges a biztonságos átteleléshez, ahhoz, hogy a mélyebb talajrétegekből is tudjon vizet felvenni a növény.
Az alapművelés jellege lehet hagyományos forgatásos (eke – nyirkos talajállapot), valamint energia-, és költségtakarékos (nehézkultivátor, középmély lazító, sávművelő – szárazabb talajállapot).
A magágynyitást magágyelőkészítő kombinátorral a vetés előtt néhány nappal érdemes elvégezni. A magágy legyen 4-6 cm mély, felülete annyira zárt, hogy alatta a talaj ne száradjon, de ha esővizet kap, a csapadékvizet befogadja.
A repce termésképző elemeinek kialakulásában a növények fejlődésének őszi időszaka a döntően meghatározó. A termésképződés szempontjából optimális fejlettség ősszel: a legalább 8-10 leveles tőlevélrózsás állapot, az alacsony, maximum 2 cm-re kiemelkedő csúcsrügy, a minimum 1 cm átmérőjű gyökérnyak és a 30 cm-nél mélyebb gyökérzet.
A vetés ideje és a vetett állomány sűrűsége meghatározza az áttelelés biztonságát és a növényállomány produktivitását. Optimális vetésidő: augusztus 25 - szeptember 5., de -szükséges esetben - kitolható szeptember 10-ig.
A repce a virágzati oldalágakon hozza becőtermésének 60-70 %-át, ezért a cél a növény elágazódásának elősegítése. Az optimális állománysűrűség kiválasztásával az elágazások számát szabályozni tudja.
A repce nyári vetésű növény, így a leggondosabb talajművelési eljárás esetén is előfordulhat, hogy a talaj felső 5-6 cm-es rétege kiszárad. Erre nyújthatnak megoldást a 76 cm-es sortávra történő vetéstechnológia és az azzal járó gépészeti megoldások nyújtotta lehetőségek. A repcét alapvetően 3 cm-es mélységre vetjük. A vetőgépre felszerelt magágyelőkészítő és sávtisztító egység segítségével a felesleges 2-3 cm-es száraz talajrészt eltávolítjuk, áttolva a sorközbe. Ez a technológia elősegíti a biztonságos kelést, mivel a mag számára a kellően nyirkos állapotokat megőrzi.
